A Csipkeház felépítésétől a Második Világháború végéig (1935-1945.)

Írta Admin 2013. 10. 17. 0 Komment(ek) Történet,

A gazdasági világválság következtében a harmincas évek elejére a halasi csipke, mint az iparművészet kevéssé nyereséges ága, végveszélybe került. Állami támogatás és propaganda híján a megrendelések e1 maradtak, s a város részéről felvetődött a csipkeműhely feloszlatásának gondolata. A halasi csipke e kétségbeejtő helyzetére hívta fel a figyelmet Sz. Csorba Tibor 'A halasi csipke múltja jövője' című, Kiskunhalason 1933-ban, magánkiadásban megjelentetett könyvében. A könyvecske bevezetőjében Spolarich László a Muskátli kézimunka újság szerkesztője, a m. kir. állami Nőipariskola igazgatója a következőképpen fogalmazta meg a szükséges tennivalókat: '...A halasi csipke nagyszerű érték azonban már is. Kellő felkarolást érdemel. Hozzá kell segíteni, hogy mindenki megbecsülje, megszeresse- és vegye. Rá kell hívni mindenkinek a figyelmét itt és külföldön - erre a specialitásunkra. Forgalmat kell teremteni neki. Propagandát csinálni. Szeretni. Szeretni, mint valami olyant, ami a mienk.... Csipke kultuszt kell teremteni Halason a halasi csipke kedvéért s munkával ellátni a téli szűkölködőket.'40

 

A fenti program megvalósítása és ezzel a halasi csipke második felvirágzásának időszaka dr. Fekete Imre halasi polgármester nevéhez fűződik. Lelkes propaganda munkájának köszönhetően a halasi csipke hamarosan ismertté vált bel- és külföldön egyaránt. 1931-ben állami segélyt kért a halasi csipkevarrás, mint idegenforgalmi érték felvirágoztatására. 1932 őszén 'filléres vonat indult szervezésében Budapestről Halasra, hogy 940 vendég tekinthesse meg a város nevezetességeit, köztük az iskola dísztermében kiállított csipkéket, melyeket Stepanek Ernő mutatott be az érdeklődő közönségnek.41 A polgármester a rádió nyilvánosságát is igénybe vette, hogy a halasi csipkét ismertté tegye. 1933 januárjában a halasi Városi Színházban rendezett néprajzi bemutatót a rádió is közvetítette. A programban szerepeltek a csipkevarró leányok dalai, sőt egy hagyományos halasi disznótoros vacsora bemutatása is. A rádió nyilvánossága meghozta a várvavárt érdeklődést. A felgyorsult események egymást követték. Még ebben az évben a Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy sikert aratott a halasi csipkepavilon és a kereskedelmi miniszter a csipke fennmaradásáért kifejtett áldozatos munkájáért elismerő oklevéllel tűntette ki Markovits Máriát. 1934 áprilisában az Iparművészeti Társulat titkára, valamint a Kereskedelmi Minisztérium képviseletében a miniszteri tanácsos jelenlétében tanácskozás folyt Halason a csipke népszerűsítése ügyében. Itt vetődött fel először egy vendégház építésének gondolata, mellyel egyrészt kedvező munkahelyet kívántak létesíteni az addig elszórtan dolgozó csipkevarróknak, másrészt a halasi népművészet értékes és jellegzetes tárgyi emlékeit szándékozták összegyűjteni és bemutatni.42 Javaslatot tettek arra, hogy a jövőben a külföldi személyiségek megajándékozására az állam halasi csipkét rendelne, s mint magyar nevezetességet Halas város megtekintését beiktatnák a vendégek kulturális programjába, ezzel is segítve e páratlan kézimunka külföldi népszerűsítését.43

 

Az építkezés hamarosan megkezdődött és 1935 június 23-án végre megvalósulhatott dr. Fekete Imre polgármester álma. Ünnepélyes keretek között felavatták a halasi Csipkeházat.44 Az avató ünnepségről és az azt követő népünnepélyről, melyeknek fővédnöke Horthy Miklósné kormányzóné volt, hangosfilm készült. A Mallász Gitta budapesti iparművész tervei után „régi halasi tornácos stílusban” épült45 Csipkeház építési költségeit a Kereskedelmi Minisztérium, a megye és Halas városa biztosította Az egy év alatt elkészült épületben került elhelyezésre a régi halasi Csipkeszövetkezet csipkegyűjteménye, melyet a polgármester javaslatára vásárolt meg s Kereskedelmi Minisztérium a Takarékpénztártól. Továbbá itt kezdhette meg munkáját az 1935 január elsejétől városi üzemmé alakult csipkeműhely is. A ház magyaros stílusú berendezését a halasi kisiparosok készítették, míg a régi berendezési- és dísztárgyak helyi gyűjtésből, részben a gimnázium ajándékaként kerültek a Csipkeház tulajdonába.

 

  Az 1935 áprilisában megnyíló Brüsszeli Világkiállításra a Kereskedelemügyi Minisztérium által kiküldött halasi csipkekollekcióról, mint 'a világ legművészibb és legszebb' csipkéiről emlékezett meg a sajtó. A legnagyobb elismerés egy 60 x 90 cm-egy. Stepanek Ernő tervei után készült ' Julianna' terítőnek jutott.46

 

Az egyre népszerűbbé váló csipketechnika védelmében és a visszaélések megakadályozása céljából a Kereskedelmi és Iparügyi Kamara 1934 tavaszán felvette a halasi csipkét áruvédjegylajstromába.47 A halasi csipke védjegye a város címeréből átvett három hal lett.1935 novemberében az Iparügy Minisztérium, a termék külföldre jutásának megkönnyítése érdekében hozott 11.534/IX 1935. számú rendeletében háziipari termékké nyilvánította a halasi csipkét: 'Hivatalosan igazolom, hogy a 'Halas csipkeház' (Kiskunhalas) 'halasi' varrott csipkéit háziiparilag állítja elő s ezért ezen cikkek háziipari termékeknek tekintendők.'48

 

A korábbi csipketerv-gyűjtemény bővítésére az Országos Iparművészeti Társulat a Kereskedelmi Minisztérium megbízásából tervpályázatot hirdetett 1935-ben 'magyar népies motívumok ízléses alkalmazásával' készült 'újszerű és eredeti', művészi csipketervek készítésére. A pályázaton csak magyar tervezőművészek vehettek részt női ruhagallér- és kézelő, zsabó, plasztron, métercsipke, betétcsipke, zsebkendő, vitrinkendő, nagyobb kerek, illetve téglány formájú terítő tervekkel. A terveket az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban bírálták el. Az első helyezést egyhangúlag Tar Antal 'Tű 1' jeligéjű Pásztoros terítőjének terve kapta, míg a II díjat Remetei Filep Ferencné 'Muki' jeligéjű terítőjének ítélték. A beérkezett 119 pályázat közül többet megvásároltak, közülük Pongrácz Margit 'Mici' és „Július”, Tar Antal „Tű 4” és „Tű 7” és Kelety Eszter 'Gyöngyösbokréta' jeligéjű terveit az Iparügyi Minisztérium; dr. Novák Lenke 'Szebb a páva, mint a pulyka', és 'Kedves egészségére”, Pongráci Margit 'Erzsók' és Tóth Béla 'Kiskunhalas világhíres ékessége' jeligés terveit Kiskunhalas városa képviseletében dr. Fekete Imre polgármester vásárolta meg.49 A pályaművek közül Tóth Béla négy terve maradt fenn a Halasi Csipke Alapítvány Adattárában, továbbá a tervek közül kettőnek, egy zsabó és egy kézelő csipkének 1948-ban kivitelezett változatát őrzi Tóth Béla leánya, Hedbergné Tóth Éva .

 

A Csipkeház megnyitásának évében jelentette meg Sütő József gimnáziumi tanár 'Kiskunhalas város világhíres ékessége a halasi csipke' című ismertető füzetét, melyet a következő évben német nyelven is kiadtak.50 1936 elejétől ismét járnak 'Csipkegyors' néven filléres gyorsvonatok Halasra, hogy a népünnepélyekkel összekötött kiállítások révén a meghívott vendégek, köztük a külföldi sajtó is megismerkedhessen a halasi csipkével. A főváros nagy érdeklődésére való tekintettel az 1936. augusztus 20-i Szent István napi ünnepségeken Pongrácz Margit, „a haIasi csipke fővárosi bizományosa', Halas város engedélyével bemutathatta Budapesten, Apponyi téri üzletében a csipkevarrás technikáját. Egy hónappal később, az esztergomi ásatások során feltárt dombormű hatására készült az 'Árpádház oroszlános címerét' ábrázoló legújabb csipkéje jelent meg a sajtóban.51 Az újságok egyre gyakrabban számoltak be a csipke külföldi sikereiről. A The Sphere című képes hetilap 1935 karácsonyi számában fotókkal illusztrált cikket közölt a halasi csipkéről.52 1936 novemberében a londoni Claridge szállóban rendezett lordok bálján a halasi csipke elnyerte az angol arisztokrácia elismerését. Ezt látszik igazolni, hogy az Iparművészeti Társulat által kiállított 100 darab csipke mindegyike elkelt. Az eladott csipkekollekcióból a kiállítás magyar rendezője, Braunné Andrethy Olga Pongrácz Margit és Kelety Eszter csipkéit tartotta a legszebbeknek.53

 

A harmincas évek közepének csipketervezői közül a már korábban említett Pongrácz Margit és Tar Antal tervezők mellett Sz. Csorba Tibor, Kelety Eszter, Országh Ilona, Rucsinszky Anna, Demjén Júlia, Tóth Béla és Molnár Béla nevét kell kiemelnünk.

 

Tar Antal az első világháború után csak a 30-as években jelentkezik ismét terveivel. Az 1935-ös tervpályázaton nagy sikerrel szereplő, pókhálós alappal összekapcsolt, ember és állatalakos terítőterveit követően, 1938 körül, népi fafaragásokat és zsinórhímzéseket idéző, négyzetes terítő-, szegély- és zsabócsipke terveket készített. Késői alkotói korszakának legkiforrottabb rajzú munkája az '1938 aug. 24 vitéz Tar Antal' jelzésű „Virágos nagyterítő I-V” sorozat. A 40-46 cm átmérőjű kerek és ovál terítők egész felületét stilizált virágszálakból és virágfejekből alakított, változatos minta borítja. A tervsorozat 'Virágos nagyterítő V' kivitelezett darabja a Magyar Iparművészet Muskátli című mellékletében megjelent kép tanúsága szerint részt vett az 1940-ben megrendezett VII. Milánói Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon.54

 

Szakácsi Csorba Tibor55 (Szepesváralja, 1906. március 15.-Budapest, 1985. szeptember 5.) író, műfordító, filológus, akvarellfestő, rajztanár. A budapesti Képzőművészeti Főiskola és a varsói Rajztanár Képző Főiskola elvégzése után 1930-tól a Kiskunhalasi m. kir. Állami Polgári Fiúiskola helyettes tanára, majd 1934-től, mint óradíjas helyettes tanár Celldömölkön tanít. 1936-ban, Lengyelországban telepedik le Varsóban. A varsói egyetem magyar lektoraként, műfordít, szótárat szerkeszt. Az 1933-ban készült csipketerveihez a helyi népművészetből meríti motívumait. Munkájáról így vall könyvében: 'Első terveimhez használt elemeket a mieinkkel rokon kelet: motívumkincsek közt véltem megtalálni. Ezekből igyekeztem volna valami jellegzetesen halasit alkotni. Rájöttem azonban, hogy ez a keleti lélek voltaképpen mégis távol áll tőlünk. Le kell mondanunk egyéni művészkedésről és a néphez legközelebb álló művészeti megnyilatkozásokhoz kell ihletért, példákéi fordulnunk. Két utat, két kifogyhatatlan forrást találtam: a halasi szűrszabók rajzait és a halasi flórának szűrminták szerinti csipkévé stilizálását.'56 Csipketervei közül három darabot publikál könyvében, két kisterítőt és Nádudvary Tormay Cecilnek, a MANSZ országos elnökének családi címerét, Markovits Mária kivitelezésében. További neki tulajdonított betétcsipke terveket őriz a kiskunhalasi Csipkeház, valamint egy jelzett ovális terítőtervet, a kiskunhalasi Thorma János Múzeum. A két máig fennmaradt Csorba tervezte csipke közül az egyiket a Thorma János Múzeum, és a másikat a budapesti Fáy András Szakközépiskola őrzi.

 

Komjátszegi Kelety Eszter (? - Budapest, 1936 ápr. 2.) az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola növendéke majd tizenkét és fél éven át textilművészeti szaktanítónője, a textiltechnikák, különösen a csipkeművesség kiváló szakértője. Az 1930-as években számos csipketervet készít Halas számára. A fiatalon elhunyt iparművésznő tervei közül talán a legtöbbet publikált 'Táncoló leány' és 'Táncoló fiú' a legismertebbek. Számtalan változatban készültek el és készülnek ma is. Nagyobb méretű terveiről nincs tudomásunk, a néhány fennmaradt kisebb terítőterveinek jellegzetes eleme a szív, a spirálinda és a hurkolásos díszű virágfejek.

 

Országh Ilona már 1914-ben, mint a Budapesti Állami Nőipariskola harmadéves hallgatója kitűnt Zita főhercegasszony számára tervezett és kivitelezett csipkegallérjával.57 Jelzett csipketerve nem ismert, a neki tulajdonított tervek visszatérő motívuma a rózsából és tulipánból álló, hármas virágcsoportból alakított keretdísz, melyet más középmotívum keretéül később is sokszor felhasználtak. Terveit könnyed vonalvezetés és egyszerű képi megfogalmazás jellemzi.

 

Ábrahám Dezsőné Rucsinszky Anna iparművésznő halasi munkásságáról keveset tudunk. A Magyar Iparművészet már 1918-ban közli az akkor még nőiipariskolai hallgató néhány textilmunkáját. egy kalotaszegi zsinórozással díszített miseruhát. magyaros hímű fehérneműket, stb.58 A magyar népi motívumok szeretete későbbi tervein is megtalálható. A harmincas évek végén készült halasi csipketervei közül az aszimmetrikus kompozíciójú, virág- és zsinórdíszes Magyaros ovál terítő, valamint a Muskátli 1938-as számában megjelent finom rajzú Rózsás ovál terítő maradt fenn.

 

Demjén Júlia a Halasi Csipke Alapítvány Adattárában fennmaradt tervei után a 'változatos rajzú lepkék tervezője'-ként ismert. A 30-as években keletkezett terveknek számtalan variációja készült el napjainkig. A lepke a csipkevarrók kedvelt motívuma, mert az adott kontúrokat saját ízlésüknek megfelelően, sokszor számtalan öltésvariációt alkalmazva tudják kitölteni.

 

Tóth Béla (Dunavecse, 1910. június 2. -Budakalász, 1996. november 5.) festőművész, gimnáziumi matematika-, fizika- és rajz szakos tanár, református lelkész. Stepanek Ernő tanítványa. 1927-1931 között a Képzőművészeti Főiskolán tanul, tanárai Rudnay Gyula és Edvi Illés Aladár voltak. A Főiskola elvégzése után két évig házitanító Pándon, 1933-tól a Nagykőrösi Tanítóképző, 1934-1945 a Kiskunhalasi Református Gimnázium, 1945-1948 a Kecskeméti Református Gimnázium és Általános Iskola, 1948-1951 a Kiskunhalasi Központi Általános Iskola, 1951-1952 a Kiskunhalasi Építőipari Technikum, 1952-1955 a Kiskunhalasi Alsóvárosi Általános Iskola rajztanára. 1955-ben Budakalászra költözik, ahol továbbra is rajztanárként működik. Önálló képkiállítást rendez 1943-ban Kiskunhalason, 1948-ban a kecskeméti Pedagógus tárlaton első helyezést ér el akvarelljeivel. Számos kiállításon vett részt. 1930-ban, mint halasi gimnáziumi rajztanár, kapta feladatul a Csipkeház művészi irányítását, ahol hosszú időn át nagy lelkesedéssel vett részt a halasi csipkék tervezésében. Egyik legkorábbi terve a 'Gyöngyvirágos' terítő, tanára, Stepanek Ernő tiszta, nyugodt kompozícióját idézi. További terveit a helyi népművészetből merítő halasi csipkehagyomány továbbfejlesztése jellemzi. Az 1935-ös pályázatra beküldött zsabó, kézelő és terítőtervein az alföldi zsinór- és szűr-hímzés motívumait alakítja a csipketechnikának megfelelő mintává. Késői, az 1950-es években készült nagyméretű csipketerveit: a Sztálin-, Rákosi-, Köztársasági címeres stb. terítőterveit állami megrendelésre készíti. Halála előtt nem sokkal ajándékozta néhány csipketervét a kiskunhalasi Thorma János Múzeumnak.

 

Molnár Béla (Budapest, 1904 - Budapest, 1971) Munkácsy-díjas textiltervező, az Iparművészeti Főiskola tanára, a textil-tanszék vezetője. Sokoldalú tervező. 1963-ban gyűjteményes kiállítása nyílt a Fényes Adolf-teremben, ahol gobelinjei, filcapplikációi, batik-, tüllterítői és halasi csipketervei nagy sikert arattak. Halasi csipketervein kitűnő érzékkel alkalmazta a hagyományos technika szigorú kereteit a kor ízlését tükröző, modern mintakincshez. Több éven át tervezett a Csipkeház számára Ifjú művészként, 1936-ban kapta első állami megbízását halasi csipke tervezésére. A lengyel Báthori hajó oltárterítőjét újabb állami megrendelések, 1937-ben a Négyalakos csipke és 1938-ban a Berlini terítő megtervezése követték. E legismertebb munkái mellett számos kisebb, a magyar népi motívumokból merítő, kiforrott egyéni stílusú terve ismert, mint az Ötfiús, a Hazádnak rendületlenül..., a Kerekvirágos, tulipános és a Négymadaras csipketervek.

 

Fekete Imre polgármester áldozatos munkája meghozta gyümölcsét, a halasi csipke 1936-ra világmárka lett. Európa, Ázsia, Afrika egyaránt kereste a 'magyar Brüsszel egyszerű fehérnépének pompás kezemunkáját' - adta hírül a korabeli sajtó. A csipke iránti kereslet oly mértékben megnőtt, hogy Markovits Mária hetedmagával nem tudott raktárra dolgozni, szinte a varrók kezéből vitték el a kész csipkéket.59 A Csipkeház féléves forgalma megnégyszereződött, megrendelések érkeztek Párizsból, Rómából, Németországból, Amerikából, sőt még Indiából is. A hírnévvel együtt nőtt a halasi Csipkeház látogatottsága, 1936-ban 5800 látogatót számláltak. A csipkemunkások száma hamarosan 17-re emelkedett, de további földműveslányok kiképzését és állandó alkalmazását tervezték a jövőben.60 Az alig egy éve felavatott Csipkeház munkaterme rövidesen kicsinek bizonyult, bővítése egyre sürgetőbbé vált.

 

A külföldi érdeklődés mellett egymást követték a nagyobb állami megrendelések. 1936-ban a budapesti MANSZ Gömbös Gyula miniszterelnök feleségét ajándékozta meg halasi csipkével, a következő évben Julianna holland trónörökösnő esküvőjére küldött nászajándékot, a Stepanek Ernő által 1933-ban tervezett ún. Monszpart terítőnek ez alkalomra készült másolatát. A 81 x 52 cm-es, ovál alakú csipketerítőről, mely Erdőskövy Margit, Fáy Aladárné, a Pannónia Csipkeüzem, Pongrácz Margit, és a Halasi Csipkeház más munkáival egyetemben az amszterdami Carlton Hotel kék szalonjában volt kiállítva, a Képes Pesti Hírlap fotót közölt.61 1937-ben a magyar kormány kocsitakarót ajándékozott Umberto olasz trónörökösnek, a nápolyi hercegnek, gyermeke születése alkalmából. Az idő szűke miatt a meglévő csipkékből összeállított terítőt, Pongrácz Margit kompozícióját külön futár vitte a nápolyi kastélyba.62 Egy évvel később, azonos középrészből, de más sarokmotívumokból összeállított bölcsőtakarót tervezett Göring német birodalmi marsall gyermeke számára. Ezzel egyidőben készült dr. Széll József m. kir. belügyminiszter megrendelésére Molnár Béla 55 cm átmérőjű Négyalakos terítője is.63

 

Ugyancsak csipkével kedveskedett a kormány 1937-ben Péter jugoszláv királynak és feleségének, Mária királynénak a belgrádi vásár kiállításán, és csipkével átkötött virágcsokrot kapott Miklas osztrák szövetségi államfő neje a budapesti mezőgazdasági kiállításon tett látogatása alkalmával. A 37-es év egyik legnagyobb állami megrendelésre készült csipke a lengyel Báthory István hajó kápolnájának oltárterítője volt. A hajó vízrebocsátásának alkalmára szánt terítő tervezésével Molnár Béla textiltervezőt bízták meg. A terv elkészült, de feltehetően a rövid határidő miatt az eredeti, túl aprólékos minta helyett annak egyszerűbb változatát készítették el. 1937. június 3-án Orlovsky lengyel követ, az ötletadó Bornemisza Géza miniszter, Szablya János az Iparművészeti Társulat elnöke és a tervező Molnár Béla tanár utaztak le Halasra átvenni a 150 x 80 cm-es oltárterítőt, melynek csipkebetéteit négy csipkevarrólány négy hónapon át készítette el.

 

A halasi csipke külföldi sikersorozatának következő állomása Párizs, ahol még ebben az évben elnyerte a Nemzetközi Kézműipari Kiállítás nagydíját, (Grand Prix) megelőzve ezzel az addig verhetetlennek tartott brüsszeli csipkét.64 A 'világ legszebb csipkéi'-nek nevezett halasi csipkék között szerepelt özv. Bazala Béláné 1916-ban tervezett 'Állatalakos' terítője, melyet az utókor helytelenül Pongrácz Margit tervének tart. Egy évvel később, az 1938-as Berlini Nemzetközi Kézműipari Kiállításon hazánk ismét halasi csipkeválogatással képviseltette magát. A kiküldött csipkék két leghíresebb darabja a magyar iparügyi miniszter Hitler Adolf vezér és kancellárnak küldött ajándéka, Molnár Béla 80 cm átmérőjű, magyar címert ábrázoló halasi csipketerítője és Pongrácz Margit 60 cm átmérőjű, hattyúkkal váltakozó sárkányos keretbe foglalt páros oroszlánt ábrázoló csipketerítője. A kiosztott 61 nagydíjból héttel jutalmazott halasi csipkéket a drezdai Allgemeine Zeitung 'a puszta csipkéi' néven nagy lelkesedéssel méltatta.65

 

A külföldi sikerek mellett egyre többet foglalkozott a hazai sajtó is a halasi csipke ismertetésével. 1938 januárjában Undi Mariska 'Magyarország-csipkeország' címmel tartott előadást a magyar rádióban.66 Csipkeképek jelentek meg az Új Magyarország mellékletében és Demjén Júlia terítőjét közölte az Új Idők szépirodalmi hetilap 1938 decemberi számában. Még 1938 tavaszán Halas város képviselőtestülete határozatot hozott a Csipkeház kibővítéséről. Rövid idő alatt, 1939-re befejeződött az építkezés és június 6-án ünnepéyes keretek között átadták az új épületszárnyat. A Latabár Károly iparművész tervei szerint kibővített. alápincézett, az ablakokig téglából, azonfelül vályogból épült Csipkeházban állandó csipkekiállítás és múzeum nyílt, valamint újabb termeket kapott az időközben megnövekedett, közel száz fő állandó alkalmazottat foglalkoztató csipkeműhely is. Még ugyanebben a hónapban, június 30-tól a Halasi Csipkeház a Magyar Háziipari Egyesülés tagja lett. Hiába készült fel azonban a 'magyar Brüsszelként' emlegetett Halas városa a halasi csipke iránt növekvő exportigények kielégítésére, a második világháború miatt bekövetkező gazdasági nehézségek hamarosan véget vetettek a bel- és külföldi népszerűsége csúcsán lévő halasi csipke virágzó korszakának.

 

1939-ben még jelentősebb brazíliai megrendelésről adott hírt a sajtó. 1941-ben Kiskunhalas városa egy keresztelő garnitúrát ajándékozott dr. Kathona Mihály polgármesternek. Ugyan ilyet készített Julianna holland királynőnek még abban az évben. A további megrendelések elmaradásával feleslegessé vált Csipkeház egy részét más célra kezdték használni. 1940-re világossá vált, hogy a turistaforgalom megszűnésével, további megrendelések hiányában a Csipkeház nem tudja a hozzá fűzött reményeket beváltani és nem tud sokak számára megélhetést biztosító csipkeüzemmé fejlődni. A halasi csipke tragikus helyzetén az sem segített, hogy 1940-ben a VII. Milánói Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon a brüsszeli csipkével rokon, -szépségében erős versenytársának tartott halasi csipkét Diploma D'onore oklevéllel tűntették ki. A nagyobb megrendelések híján kisebb terítők, jelvények, családi- és városi címerek készítése jellemezte a Csipkeház legfőbb tevékenységét. Ekkor készült Tar Antal Szily-címeres, Pongrácz Margit Maróthy-címeres terítője, valamint Borbátvizi és Kolozsvári Jordán Margit, a győri Cardó bútorgyáros leányának címeres csipkeköténye. A tulajdonos elmondása szerint Halasról utaztak fel Győrbe a megrendelést felvenni és olyan csipkét ígértek, amelyen a lehető legtöbbféle díszítőöltést alkalmazzák majd. A csipke rajzából kitűnik, hogy bár technikailag kifogástalan munka, nem szakavatott tervező tervezte. Csak a terve maradt fenn az 1939 júliusában nyugdíjazását kérő Fekete polgármesternek készült csipketerítőnek. A tölgyleveles babérkoszorúban láng felett repülő, szájában csipkegallért tartó sasmadarat ábrázoló csipketerv felirata: 'Dr. Fekete Imrének a halasi csipke megmentőjének'. 1943 június 24-re készült el a Sulkowsky család csipkecímere. A címerrajz ismeretlen tervező munkája, a keretdíszt Stepanek Ernő egy korábbi tervéből kölcsönözték.

 

Jól illusztrálják a kisebb, valószínűleg a csipkevarrók által más ábrázolások után készített csipkéket az 1938-ban, Budapesten megrendezett Eucharisztikus Kongresszus jelvénye, a 'Jézus szíve ', az 1940-ben, feltehetően a halasi római katolikus templom felújítása alkalmából készült kereszt ábrázolások, továbbá a helyi férfiviseleti szokásnak számító, a nyakkendők végét díszítő apró csipkedíszek, vagy nyakkendőszélek.

 

Latabár Károlynak, az 1939-ben kibővített halasi Csipkeház tervezőjének, Buzsáki asszony című csipketervét és két kivitelezett terítőjét őrzi a kiskunhalasi Csipkeház. A Balaton-Hungary és a Budapest-Hungary tervezésekor a halasi csipke támogatását szívén viselő művész, a halasi csipke emléktárgyként való alkalmazására tett kísérletet.

 

1936-ban halasi csipkéket ábrázoló képeslapsorozat jelent meg, melynek különös jelentősége az. hogy néhány csipkét csak e képeslapok őriztek meg: az utókor számára.

 

Az 1942 szeptemberében a 40 éves halasi csipke megünneplésére készülve, dr. Kathona Mihály polgármester felkérte a kecskeméti múzeum igazgatóját, dr. Szabó Kálmánt, a halasi gimnázium Régiségtárának, és a Csipkeház Néprajzi Gyűjteményének újjárendezésére. Nem sokkal ezután. a háborús események következtében a Csipkeház szüneteltetni kényszerült működését, amit az 1935-tő1 folyamatosan vezetett vendégkönyvének 1942-ben megszakadt bejegyzései illusztrálnak a legjobban. Markovits Mária otthon varrt tovább, s bár minden erejével igyekezett a Csipkeház anyagát megmenteni a kifosztástól, a város 'felszabadulását', 1944 október 23-át követően a megrongálódott épület egykori berendezésének, gyűjteményének, csipketerveinek kivitelezett csipkéinek mindössze egy töredéke maradt meg.


 

JEGYZETEK

40. Sz. Csorba Tibor: 1933.4
41. Kiskunhalas Helyi Értesítője 1932. szept. 21.
42. A három helyiségbál: munkaszobából, tiszta szobából és ebédlőből álló épület berendezéséről részletesen tájékoztat a Nemzeti Újság 1935 június 4-i száma.
43. Halasi Hírlap 1934 április 10.
44. Szakál Aurél Kiskunhalas anno 1994. 95-96. kép. A Csipkeház avatásának meghívója Thorma János Múzeum Adattára 5033.
45. Sütő József 1935.5.
46. Janó Ákos-Vorák József: Halasi csipke, Kiskunhalas, 1969. 20.
47. Halasi Hírlap 1934 április 10.
48. Halasi Hírlap 1935 november 19.1.
49. Magyar Iparművészet 1935 227.
50. Sütő József: Kiskunhalas város világhíres ékessége a halasi csipke. Budapest, Magy. Kir. Egyetemi Nyomda. 1935. Sütő József Kiskunhalas und Halcser Spitzen Ungarn. Budapest 1936
51. Halasi Hírlap 1936 szeptember 16.
52. Halasi Hírlap 1936 január 5.
53. Halasi Hírlap 1936. november 3.
54. Muskátli. Magyar Iparművészet. 1940.49.
55. Vallomások Sz. Csorba Tibor író és festőművész munkásságáról. Szerk. Fekete Dezső. Kiskunhalas, 1983.
56. Sz. Csorba Tibor 1933. 26-28
57. Díszítőművészet 1915.II. évL 3. sz. 113.
58. Magyar Iparművészet 1918. 102., 109., 110., 115.
59. Halasi Hírlap 1936 január 28.
60. Kiskunhalasi Helyi Értesítő 1936 május 2.
61. Képes Pesti Hírlap 1937 január 3., Magyar Iparművészet 1937. 37-38.
62. Képes Pesti Hírlap 1937 február 23.
63. Magyar Iparművészet 1937. 229.
64. Magyar Iparművészet 1938. 178-179.
65. Magyar Iparművészet 1938.136.
66. Halasi Hírlap 1938 január 4.

 

Címkék: történet